A TABASCO® márkájú termékeket az 1868-ban Louisianában (Avery Island) alapított McIlhenny cég gyártja, mely azóta is eredeti helyén, családi vállalkozásként működik.
A magok elvetése
Az eredeti TABASCO® márkájú paprikaszószt Edmund McIlhenny alkotta meg a családi hagyomány szerint az 1860-as évek második felében. Az ínyenc és szenvedélyes kertész hírében álló McIlhenny Mexikóból vagy Közép-Amerikából származó Capsicum frutescens paprikamagot kapott. Elvetette a magokat a dél-louisianai Avery Islanden, gondozta a növényeket, és hamarosan élvezettel szagolhatta a paprika fűszeres illatát.
Még ma is ugyanúgy készül
Ma, 140 évvel később a TABASCO® szósz még mindig ugyanúgy készül, kivéve, hogy a paprikapép érlelési ideje hosszabb – csaknem három évig tart fehér tölgyfa hordókban és kiváló minőségű desztillált ecetben. Címkéjén 22 nyelven és dialektusban, több mint 160 országban és területen értékesítve, katonák ellátmányában vagy éttermek asztalain szerte a világon, a TABASCO® a világ leghíresebb és legkedveltebb paprikaszósza.
Három évig érlelve
Miután a paprikát leszedik, pépesítik, és összekeverik egy kevés Avery Islandi sóval, mely a sziget mélyében lévő sóbányákból származik. A paprikapépet fehér tölgyfa hordókba teszik, majd a hordók fadugóját is Avery Islandi sóval borítják be, természetes akadályként a hordó tartalmának védelmére. Így erjesztik meg a pépet, majd három évig érlelik a McIlhenny raktárában.
A McIlhenny család személyes felügyelete
A pépet a McIlhenny család egyik tagja ellenőrzi. Ha rendben van, az érlelt pépet kiváló minőségű ecettel keverik. Számos alkalommal megkeverik, és kb. négy hét múlva a paprikahéjat, a velőt és a magokat átszűrik 3 különböző méretű szűrő segítségével. A „kész” szószt ezután modern gépekkel palackozzák, 22 nyelven és dialektusban címkézik, és előkészítik szállításra a világ több mint 160 országába és területére.
A következő év paprikaterméséről is a McIlhenny család gondoskodik személyesen válogatva ki a legjobb növényeket az ültetvényen szüret idején. A kiválasztott növények magvait kezelik és szárítják – hogy felhasználhassák a következő évben – majd részben a szigeten, részben pedig egy helyi bank páncéltermében tárolják, hogy kizárjanak minden katasztrófát, mely veszélyeztetné a következő év termését.